A tó és a környező lápterületek ma is egy ökológiai rendszert alkotnak, a térség vizes élőhelyeinek együttes kezelése, a környező lápterületek sorsa a tó jövője szempontjából alapvető jelentőségű.

A Hévízi-tó egykor a Balaton medrének része volt, a tó környéki területek a Balaton visszahúzódása után egy, a Vindornyai-láptól a Kis-Balatonig húzódó összefüggő lápmezőben olvadtak össze. A tó körüli vidéken, a „Páhok földjén” a XIII. században páhok, cserzővargák telepedtek le, akik a gyógyhatású vizet ekkoriban bőrcserzésre használták.

Később a fokozatosan kiépülő fürdőváros, a lecsapolások, csatornázások, majd a beépített területek egyre intenzívebb növekedésének hatására a lápterületek egymástól egyre jobban elszakadtak és fokozatosan szárazodni kezdtek. A napjainkban is zajló folyamat nemcsak a tőzeges területek talajára, vízháztartására van hatással, hanem a lápterületek növény- és állatvilágára is. Az elszegényedés ellenére még ma is akadnak olyan területfoltok, amelyeket szemlélve felidézhető az egykor virágzó lápvilág. A Hévíz környéki „feketeföldek”, a lápteknő nádasok, rekettyés fűzlápok, mocsárrétek, kiszáradó kékperjés láprétek és bokorfüzesek otthona. A város peremén lévő véderdő mögötti lápterületen a trópusi, nagyvirágú orchideák rokonai, a hazai kosbor fajok (hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris)) nyílnak, a tocsogó vízben fűcsomókat, zsombékokat képez a mocsárrétek uralkodó fűfaja, a sédbúza (Deschampsia caespitosa). Ciklámen színű virágait hívogatóan mutatja egész nyáron a réti füzény (Lythrum salicaria). A feltűnő virág ellentéte az embermagasságú, fényes bugájú kékperjék tövén megbúvó törékeny védett növény, a buglyos szegfű (Dianthus superbus), és mélykék színével megkapó látványt nyújtó, kertekbe is ültetett szibériai nőszirom (Iris sibirica),

ami a környéki lápterületek ritkasága. A rovarzúgástól zizegő láprétek bokorfüzeseiben, csatornamenti nádasokban fészkelnek a nádiposzáták (Acrocephalus scirpaceus, Acrocephalus palustris), a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) és a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus). Rágcsálók után pásztáznak a tekintélyes égi ragadozók: a barna rétihéja (Circus aeruginosus), és a jellegzetes vijjogásáról könnyen felismerhető egerészölyv (Buteo buteo).