A Hévíz elnevezés elsőként egy 1328. március 28-án kelt oklevélben fordul elő, amelyben a veszprémi káptalan beiktatja Magyar Pál gimesi várnagyot Szentandrás - páh nevű birtokába. A birtok határainak leírásánál említették meg a közönségesen hévíznek mondott helyet is (''ad locum vulgariter heuvyz dictum''). A hévíz név a nyelvészek szerint ''folyó, meleg forrást'' jelent, s ilyen értelemben használták ezt a kifejezést a középkorban is.

Hévíz A XVIII. század folyamán a hévízi tó kiemelkedett az ismeretlenségből, s a század végén megszületett Hévízfürdő. 1731-ben Bél Mátyás, a korabeli Magyarország egyik legismertebb polihisztora járt a környéken, s leírásában aránylag részletesen beszámolt élményeiről. A hévízi forrástó vizének első tudományos elemzését és ismertetését Szláby Ferenc, Zala megye tiszti főorvosa és fizikusa végezte el 1769-ben. A század vége felé a hévízi tavat már egyes térképeken is feltüntették. A II. József - féle 1783. évi, első katonai felmérés térképén a ''meleg, kénes tó'' megjelöléssel illették a hévízi tavat, a belőle kivezető malomér pedig ''Hévíz - patak'' néven szerepelt. Hévíz neve 178O-ban jelent meg először nyomtatásban, Windisch Károly Gottlieb német nyelvű munkájában ( ''A magyar királyság geográfiája''). Ugyancsak említette Hévízet Korabinszky János Mátyás 1786-ban kiadott magyar földrajztörténeti lexikona is. A Hévíz - völgy értékét a XVIII. században elsősorban a malmok és a néhol kitűnő szénatermés jelentették. A század utolsó évtizedében került előtérbe a gyógyító víz hasznosítása, melynek újra felfedezése és a fürdőhely kiépítése gróf Festetics György érdeme.

A jelentősebb fejlődés lehetőségét az 1857-58. évi tagosítás, majd egy évtizeddel később a veszprémi püspökség és Festetics Tasziló gróf között létrejött csereszerződés biztosította. Ez utóbbinak köszönhetően az uradalom építésre alkalmas területhez jutott, ahol kiépítette az ún. Új-telepet . 1871-ig a tó közelében hét ház épült meg. Az 1870-71-ben épült ún. Hetes ház ma is áll. Az építkezéseknek köszönhetően a fürdőtelep egyre inkább országos jelentőségű, látogatott hely lett. A város címere Hévíz város címere kerek talpú, kékkel és ezüsttel vágott pajzs, kék mezőben jobbra forduló, előre lépő, vörös nyelvet öltő, mellső jobb mancsában kardot tartó kiterjesztett szárnyú, bojtos farkú arany griffmadár. A címer alsó mezőjében zöld levelű, kinyílt piros tavirózsa. A címer ábrázolható a talpát övező, egymást keresztező, két arany színű égerfa ággal is. TovábbA századfordulón a Festetics család hosszabb-rövidebb ideig bérbe adta a fürdőt. 1898-ban Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági akadémiai tanárnak köszönhetően indiai tavirózsák kerültek a tóba. A virágok ma is látványosságai Hévíznek, mely a város jelképévé vált (A gyógyvizű tó különlegessége, hogy egész Közép-Európában egyedül itt virágzanak a szabadban a melegvízi tündérrózsák). A hévízi tó fejlődésének jelentős lendületet adott, hogy 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a Festetics uradalomtól. A fürdő életében jelentős változások történtek: 1909-re elkészült a "Kurszalon", új fürdőházak épültek, 1907-ben alakult ki a kéttornyos, jellegzetes fürdőbejárat. Ez időben készült el a Hévíz Szanatórium és Gyógyszálloda.

Hévíz az ország legjelentősebb gyógyfürdőjévé 1911-től vált, hihetetlen szálloda- és üdülőépítési program kezdődött. A két világháború között Hévíz jelentősége egyre nőtt: mivel a trianoni békekötés után elcsatolták a fürdőhelyeket is. Hévíz Magyarország legjelentősebb fürdőjévé vált. A tó körül folytatódtak az építkezések, s 1926-ban kiépült a strandfürdő, egy évre rá pedig az emeletes strandépület a tó északi partján. A fürdőház épülete 1931-32-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott, így teljesen fedetté, zárttá vált. Az 1920-as évek közepén kezdődött a nagy üdülők építése. A háborús időszak majd az azt követő bizonytalan politikai helyzet és a tulajdonos Festetics család távozása nem tette lehetővé a további fejlesztéseket. A háborús években a külföldi vendégek szinte kizárólag Németországból érkeztek. 1944-45-ben sok sebesült katonát gyógyítottak a fürdőtelepen. 1948-ban Hévízfürdőt államosították, a következő évben a vendéglátóhelyek is állami tulajdonba kerültek.

1952. január 1-jén a fürdőtelep épületeiben létrehozták a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat, amely ma a Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház. Hévíz lett az ország legnagyobb mozgásszervi reumás megbetegedéseket gyógyító fürdőhelye. Az 1970-es évek közepétől elkezdődött a tófürdő újjáépítése - a korszerűsítés, téliesítés közel egy évtizedig tartott. 1986 márciusában a hévízi fedett tófürdő központi faépülete kigyulladt és nagy része leégett. Több mint két évre volt szükség a teljes felújításra. Az 1989-90-es rendszerváltozás természetesen gyökeres változást eredményezett Hévízen is. Jelentősen megemelkedett a nyugatról, elsősorban a német nyelvterületről érkezők száma és aránya. A szakszervezeti üdülők jelentős részéből a magánosítás után modern, jól felszerelt szálloda létesült. Az 1990-es évek minden eddiginél nagyobb fejlődét hozott a településnek. Bel- és külföldi beruházásokban sorra épültek a szállodák, a vendéglátóhelyek. Héviz 1992. május elsején kapta meg a városi címet. A következő évben alapította első középiskoláját, a Bibó István Gimnáziumot. A kilencvenes évek közepére egyre több szolgáltatással, rendezvénnyel központjává vált környezetének. Az évtized második felében több templom épült Hévízen. 1999 szeptemberében felavatták az új sportcentrumot és a modern, tágas városházát. A XXI. század elején Hévíz Magyarország és Európa egyik legkedveltebb és az év minden szakában látogatott, dinamikusan fejlődő fürdővárosa.